A lovasok sokat vitatkoznak azon, hogy vajon adhatunk-e nyalánkságot a lónak jutalmul, vagy sem. Egy mindenesetre biztos: a nyalánkságot soha nem szabad meggondolatlanul osztogatni.

A nyalánkságot minden ló szereti, ezért egyértelműen motiváló hatása van. Nem szabad azonban helytelenül alkalmaznunk. Ha nem vagyunk elég óvatosak, a mellékelt hatások nemn váratnak sokáig magukra.

A nyalánkságok felhasználását sok lovas kategorikusan elutasítja. Az is igaz, hogy vannak olyan lovak, amelyeket csupa szeretetből állandóan sárgarépával, almával, cukorral és egyéb ínyencségekkel tömnek. Ezek a lovak idővel azt a rossz szokást veszik fel, hogy a lovas ruháját és kezeit nyalánkságok után kutatva átvizsgálják, mégpedig nem is a legkíméletesebben. De éppen az ilyen reakciók mutatják, micsoda jelentősége van a nyalánkságoknak a lóra nézve. Kár lenne kihasználatlanul hagyni egy ilyen kitűnő motivációs lehetőséget.

További problémát jelent, hogy egyes rosszul szoktatott lovak már csak az evésre tudnak gondolni, és nem összpontosítanak eléggé a munkára. Némely lovas ezért visszafogottabban bánik a rágcsálnivalóval jutalmazás tekintetében, és a lovakat inkább simogatással, dicsérettel, illetve néhány lépésben, hosszú száron megtett, pihentető körrel jutalmazza. Mások abból indulnak ki, hogy a lovak már pusztán a mozgás öröméért is szívesen együttműködnek. A dicséret és a jutalmazás azonban nemcsak minket, embereket sarkall még jobb teljesítményekre, hanem az állatokat is. A lovak kiképzésénél ezért mindig a dicséretnek kell előtérben állnia, soha nem a büntetésnek.

A nyalánkságok ugyanolyan motiváló hatásúak, de a munka folyamán zavaróan hatnak. A lovas ugyanis arra kényszerül ilyenkor, hogy megálljon és előrehajoljon. Ezután hagynia kell, hogy a ló nyugodtan falatozzon.  A megszokott nyalánkságra várva sok ló magától megáll, és hátrafordítja a fejét. Ez megzavarja a folyamatos munkavégzést. A nyalánkságokat ezért csak kézen végzett munka közben szabad alkalmazni.

A nyalánkságok emelik a jutalmazás formáinak értékét. Minden alkalommal, amikor a lónak sikerül egy nehéz feladatot sikeresen befejeznie, különböző jutalmakban részesül: hanggal, simogatással, egy kis szünettel, néha pedig egy kis kiegészítő nyalánksággal jutalmazzuk. A lónak tulajdonképpen teljesen elegendők a dicsérő szavak és a simogatások is. Hatásuk ugyanaz, mint a nyalánkságoké, ráadásul úgy alkalmazhatók, hogy közben a mozgást meg sem kell szakítanunk. Nyalánkságokkal lehetőleg csak egészen különleges teljesítményeket jutalmazzunk.

A mozgásban lévő lónak szinte lehetetlen nyalánkságot adni. A nyalánkságokat ezért a legtöbb esetben akkor alkalmazzák, ha a ló kézen vagy nyereg alatti megállását, vagy éppen nyugodt egy helyben állását és türelmét akarják megjutalmazni. A ló hamarosan összefüggésbe hozza a nyalánkságot a megállással. Különösen kényes helyzetekben az is elég, ha csak belenyúlsz a zsebedbe, és a ló mintegy varázsütésre megnyugszik. De a jutalmazásnak ezt a módját nem szabad túlzásba vinni, különben a ló hamarosan kéretlenül is meg fog állni,. csak azért, hogy ismét megjztalmazd.

A kézen végzett dresszúrában a ló egy sikeres figura bemutatása után, vagy miután parancsra lefeküdt, rászolgált egy kis finomságra, mivel ezek szokatlan és nehéz gyakorlatok. Ennek ellenére itt sem árt az óvatosság. A fiatal lovak néha elég tolakodó módon viselkednek, ha arról van szó, hogy egy sárgarépát vagy valamilyen más nyalánkságot akarnak kiharcolni maguknak. Az ilyen szokások idővel nagyon terhesek, sőt veszélyesek lehetnek.

Az ellazult száj a ló ellazultságának jele. A nyalánkságok kitűnően alkalmasak rá, hogy a lovat megszabadítsuk a görcsösségtől és a feszültségektől. Ezek a kis "figyelmességek" egy fiatal ló belovaglásakor nagyban hozzájárulnak az oldott légkör kialakulásához. A nyalánkságok vagy ínyencségek jó szolgálatot tesznek akkor is, ha például a ló nem akar az utánfutóban maradni. Azokat a lovakat, amelyek a felkantározás alatt nehézségeket okoznak, egy kis finomsággal ugyancsak könyebb jobb belátásra bírni.