A lónak szüksége van saját bokszra. Jó közérzete miatt azonban még fontosabb a legelő.

A ló tartását mindig a természetes szükségleteihez kell igazítani. A ló bokszban megleli a munka után szükséges nyugalmat. Ennek ellenére nem szabad az egész napot a bokszban töltenie, hanem minél gyakrabban legelőre kell kerülnie, hogy ne unatkozzon.

A lovakat a bokszban meg lehet figyelni, hamarabb észre lehet venni, ha valami nincs rendben náluk. Itt azonnal feltűnik, ha nem érzik jól magukat, és otthagyják az éelelmet. A beteg lovakat is jobban szem előtt lehet tartani, míg meg nem gyógyulnak.

A legelőn való tartózkodás gyakran csodákat művel a lóval. Egy kedvetlen és eerőtlen ló, amelynél az állatorvos semmilyen betegséget nem tud megállapítani, a szabadban felélénkül, és meint jó étvággyal kezd enni. Eltűnik az agresszivitása és az idegessége és visszatér a régi temperamentuma és a tanulási vágya.

A versenyre készülő lovakat bokszokban helyezik el, nehogy a verseny előtt sérüljenek meg, és aztán ne indulhassanak a megmérettetésen. A legelő naponkénti meglátogatása azonban szükséges és fontos felüdülést jelent a ló számára, különösen ha a napirendet főleg az edzés határozza meg.

Ha odakint vihar van, esik az eső, a legtöbb ló szívesen tér vissza a védett, meleg, tiszta istállóba. Itt biztonságban, védve érzik magukat. Ha viszont a ló éjjel-nappal a legelőn áll, ott is szüksége van egy három oldalról zárt, kellőképpen védett, száraz alommal ellátott beállóra, amely rossz időben védelmet kínál számára.

A ló természetes életteréhez a legelő áll a legközelebb. Lehetőséget kell adni nekik, hogy minden nap több órát tölthessenek el ott más lovak társaságában. Az egy ló számára szükséges legelőterület 0,5 hektár. Az állatok védelmét és biztonságát egy megbízhatóan stabil kerítés és egy három oldalról zárt beálló biztosítja. Ennek ellenére naponta legalább egyszer célszerű meglátogatni a lovakat, és utánanézni, minden rendben van-e.

Azt a lovat, amelyik sokat van kint a legelőn, nem kell feltétlenül naponta lovagolni. Itt biztosított számára az elegendő mozgáslehetőség, a többi ló jelenléte pedig elűzi az unalmat. A friss növények jót tesznek az emésztési zavarok ellen, és sok egyéb betegséggel szemben is megelőző hatással rendelkeznek. Azok a lovak, amelyek sokat tartózkodnak a szabad legelőn, általában jobb egészségnek örvendenek, és kiegyensúlyozottabbak is istállóban tartott fajtársaiknál.

Ahhoz, hogy a ló jól érezze magát és egészséges maradjon, jól be kell osztani a legelőn és a bokszban töltött időszakokat.

Az a legszerencsésebb, aki mind egy kényelmes boksszal, mind pedig egy közeli, tágas legelővel rendelkezik. Ez az egészséges lótartás legjobb feltétele.

Minél gyakrabban állítsuk a lovat a legelőre. Nyáron erre a kora reggeli hűvösebb órák a legalkalmasabbak. Napközben, amikor nyomasztó a hőség, és tolakodó bogarak légiói repkenek körös-körül, a lovak jobban érzik magukat a védett, ám szellős bokszban. Amíg a talaj nem fagyott kőkeményre, és a ló szőrzete nincs rövidre nyírva, napközben még télen is a legelőn maradhat. A beteg lovak a hideg beköszöntével az istállóba valók.

Ha a lovadat bokszban tartod, a lovat feltétlenül mindennap mozgatni, lovagolni kell. Emellett szüksége van legalább szabad kijárásra egy karámba, vagy ha nincs más, a lovaglópályára. Ha nincs időd rendszeresen törődni a lóval, vidd ki a legelőre, hogy egy kis időt a fajtársai társaságában, legelészéssel tölthessen el. Az ilyen napokon a ló kipihenheti a munka fáradalmait és a boksz unalmát. A friss fű pedig üdítő változatosságként hat számára.

Olyan istállót keress a lovadnak, amely tágas, megfelelően nagy bekerített legelővel rendelkezik, és ahol gyakran állíthatod a lovadat fajtársaival együtt legelőre, amilyen gyakran csak akarod.

A kizárólag bokszban tartott ló nagyon gyakran mutat különböző viselkedészavarokat. Szabadságra és fajtársai társaságára van szüksége, különben agresszív, esetleg depressziós lesz, vagy esetleg elveszíti érdeklődését, és ideges rángások jelenhetnek meg nála.