Több, mint kétszáz lófajta létezik a világon, amelyek nagyban különböznek egymástól. Itt van például a hatalmas, 170 cm magas shire ló, az alig 70 cm marmagasságú falabella póni vagy a luzitániai és a telivér. Ezek a fajok mind csupán három-négy fő típustól származnak.

A mai lófajták mindössze néhány korai altípustól származnak.

A mai értelemben vett ló, az Equus caballus egymillió évvel ezelőtt fejlődött ki (félmillió évvel megelőzve az embert). Eredeti hazájából, Amerikából az Equus az utolsó jégkorszak vége felé (kb. Kr.e. 9000 évvel) indult el nagy vándorútjára, és a Bering-(föld)hídon át - az ősidőkben Alaszka és Szibéria között még szárazföldi összeköttetés volt - Ázsiába, Európába és Afrikába is eljutott. A Bering-tengerszoros, amely elválasztotta a kontinenseket, és Amerikát izolálta, csak ezután jött létre. A kutatók abból indulnak ki, hogy ebben az időben különböző lótípusok alakultak ki, amelyek alkalmazkodtak mindenkori életterükhöz és az ott uralkodó létfeltételekhez. Három vagy négy alaptípust különböztetnek meg, tőlük származik az összes mai házi ló. Léteznek azonban olyan elméletek is, amelyek csak egy vagy esetleg két elődből indulnak ki.

A legtöbb tudós azt a nézetet képviseli, hogy a mai fajták három világosan elkülöníthető ősformára vezethetők vissza: az erdei lóra, a Prewalski-lóra és a tarpánra.
Az egyik kutató nyomán "Speed-csoportnak" is nevezett hippológusok közössége még egy negyedik alapformára is következtet, amely szerintük Délnyugat-Ázsia sivatagaiban fejlődött ki. A négy alaptípus és a mi mai lófajtáink közvetlen elődei ebből eredően az őslovak keresztezéséből jöttek létre. A ló háziasítását közvetlenül négy alfaj előzte meg: északi póni, tundrapóni, sztyeppi ló és a kosfejű ló.

Az északi póni

Az északi póni az északi mocsarakban, tundrákon és gleccservidékeken élt. Kicsi volt és erős, zsíros, vízhatlan bundával, ezért is bírta olyan jól a csapadékos időjárást és a zord körülményeket. Ettől a típustól (Equus prewalski gracilis) több ma ismert póni származik, de csak az exmoor póni mjaradt fenn szinte tidzta formában.

A tundrai póni

Eurázsia északi részén az északi pónin kívül még egy nagyobb testű, durvább alkatú, nehezebb fejű ló is élt, az Equus prewalski robustus. Ez volt a hideg vérű fajták ősapja. A tundrai pónit úgy képzelhetjük el, mint egy noriker, egy highland póni és egy fjordló keverékét, de leginkább a skót felföldi pónihoz hasonlítható.

A kosfejű ló

A kosfejű ló Afrika kopár hegyvidékein élt, és alkalmazkodott az ott uralkodó hőséghez és szárazsághoz. A nagy termetű, de kifinomult alkatú, könnyű és hosszú lábó ló jellegzetessége markáns kosfeje és magasan tűzött farka volt. Tőle származik a berber és a sorraia ló. Az eredeti típus legerősebben az ahal-tekiniben maradt fenn.

A sztyeppi ló

A kisebb termetű, finom csontozatú, hosszú, karcsú testű ló selymes bundájával Nyugat-Ázsia sivatagi területeiről származik. Az őstelivérnek vagy ősarab lónak kirobbanó temperamentuma volt, hiszen a sivár közép-ázsiai környezetben villámgyorsan kellett reagálnia a veszélyekre. Jellegzetes ismertetőjegye még ma si fennmaradtak minden nemes arab lóban.

Mai házilovaink közvetlen elődei az erdei lovak, a Prewalski-ló és a tarpán. Közülük máig egyedül a Prewalski ló maradt fenn. Napjainkban visszafelé irányuló tenyésztéssel próbálnak visszatalálni a kát másik őstípushoz.

Az erdei ló

Ettől az időközben kihalt elődtől származnak a mai hideg vérű lovak. Ezt az ősi típust kb. 150 cm marmagasságot elérő, testes, lassú mozgású lónak írják le. Lábai vastagok és nehezek voltak, széles patái a nyirkos talajhoz alkalmazkodtak. Szőrzete sűrű és durva volt, sörénye dús. Észak-Európa mocsaras területein élt.

A Prewalski-ló

Ez a sztyeppvidékeken otthonos ázsiai vadló (más néven taki) az egyetlen ősi lótípus, amely máig fennmaradt (főként az állatkertekben látható). Ebből eredően főbb jellemzőiről pontos ismeretekkel rendelkezünk. A legtöbb lófajta ereiben folyik még egy kevés ennek a távoli elődnek a véréből.

A tarpán

A Kelet-Európából és az ukrán sztyeppekről származó vadló állítólag egészen a 18. századig megőrizte eredeti alakját. Az utolsó vadkanca 1880-ban pusztult el. Utódaiból azonban új ménes alakult. A legtöbb pónifajta és könnyű ló vagy a tarpántól, vagy a Prewalski-lótól származik. Azt tartják, hogy a könnyű testű tarpán a berber és az arab ló ősapja.