Habár a ló szaglása nem anyira fejlett, mint a kutyáé, az emberénél azonban jóval érzékenyebb orra van, amely a legkisebb szagingert is világosan felfogja.

A szagló- és ízlelőérzék alkotja a ló ellenőrző rendszerét. Ez a rendszer különbséget tesz az ismert és az ismeretlen között, megállapítja, mi ehető, és mi nem, milyen minőségű a víz, amelyből a ló inni akar.

A ló kitűnő szaglóérzékével minden ismeretlen dolgot megvizsgál. Ha például új istállóba kerül, beszagol minden szegletbe, hogy alaposan megismerje új környezetét.

Minden élőlénynek, akár ember, akár állat, jellegzetes testszaga van. A lovak pontosan meg tudják különböztetni az egyes szagokat, és már messziről felismerik, hogy barát vagy ellenség közeledik. Üdvözléskor a lovak kölcsönösen megszagolgatják egymást. A szag fontos szerepet játszik a kanca és a csikó kapcsolatában is. Az ellés utáni első kontaktus alkalmával az anya pontosan megjegyzi gyermeke szagát, így attól kezdve gond nélkül meg tudja különböztetni a ménes többi csikójától. Az egy csoportban élő állatok együvé tartozása szagokban is megnyilvánul.

A lovak természetesen ismerik a mi szagunkat is. Kellemesnek vagy kellemetlennek érzik. A ló és lovas közti összjáték nem működik, ha a ló nem bírja lovasa szagát. A parfümöket a lovak egyáltalán nem kedvelik.

A lovak nagy távolságokból is észlelik a szagokat. Egy csődör 600-800 méterről is felismeri egy sárló kanca szagát. Kifinomult szaglóérzékükkel a nagyon távoli itatóhelyeket is gond nélkül megérzik. Egy ló sohasem legel lóürülék közvetlen közelében. Így kerüli el, hogy bélparazitákkal megfertőződjön.

A szagok a felségterület kijelölésében is szerepet játszanak. Felségterületük határát a lovak lócitrommal és vizelettel jelölik ki, hogy az idegen lovakat távol tartsák saját területükről. Ezek az illathatárok a lovak számára épp olyan nyilvánvalóak, mint az emberek számára egy útelzárás.