Mielőtt lovat vásárolnál, célszerű érdeklődni a lótartás különböző formáiról, azok előnyeiről és hátrányairól. Különösen azt kell tisztáznod, melyik lófajta számára melyik tartási forma a legmegfelelőbb.

Szerencsére manapság a lótartásban egyre inkább figyelembe veszik az állat szükségleteit is: sok helyre és mozgásra, valamint más lovak társaságára van szüksége. A szükségletek és a szükségszerűség összehangolása azonban nem mindig egyszerű, hisz figyelembe kell venni, ha sportlóról van szó(edzési és élelmezési szempontok), a helyhiányt vagy a pénztárcánk lehetőségeit is.

Egy legelőn egyszerre több lovat is lehet tartani. Biztosan állíthatjuk, hogy az állatok szükségleteinek ez a fajta tartás felel meg a legjobban. Ha azonban a ló választhatna egy üres, lovak nélküli legelő és egy lovakkal teli istálló között, bizonyára az istállót választaná. Hogy rossz időben elbújhasson, szüksége van egy három oldalról zárt fedezékre is a legelőn, ahol védelmet és száraz helyet találhat erős szél, eső vagy hó esetén.

Nem éppen praktikus megoldás, ha a lovad állandóan legelőn áll, rendszeresen lovagolni akarsz rajta, és nincs kedved órák hosszat tisztogatni minden indulás előtt. Éppen ezért egyes lótulajdonosok kompromisszumos megoldást választanak: a ló ugyan elég sok időt tölt a bokszban, azonban rendszeresen kiviszik a legelőre.

Egy sportló számára nem elegendő táplálék a legelő füve. Ezenkívül elég nehéz ellenőrizni a legelőn elfogyasztott táplálék mennyiségét is, holott erre nagy szükség lenne. Sok lótulajdonos ezért a karámot választja. A karám nagy, bekerített terület, ahol sok ló áll. Csak éjszakára jönnek be egy közös istállóba vagy a bokszaikba. A ló így napközben szabadon mozoghat, társai között tartózkodik, és ami a legfontosabb: nem eszik egész nap füvet. Fű helyett természetesen sok szénára van szüksége a karámban, hogy elegendő ballasztanyagot fogyasszon, amely mozgásban tartja az emésztőrendszerét.

A ridegtartás azt jelenti, hogy a lovak egész évben kint tartózkodnak a legelőn. Ez különösen a pónik és a kis termetű lovak számára ideális. Lovanként azonban legalább fél hektárnyi legelőterületre van szükség, és időről időre legelőt kell változtatni.

A közös istállócsarnokban tartott lovak mindig többedmagukkal együtt állnak, és elegendő helyük van arra, hogy szabadon mozoghassanak. Az állatok számára ez a megoldás természetesen sokkal kényelmesebb, mint egy szűk boksz. Így természetes, a méneseket általában jellemző viszonyok alakulnak ki a lovak között. A legideálisabb az olyan közös istálló, ahonnan a lovak szabad kijárattal rendelkeznek a karámhoz.

Ha több lovat tartunk együtt, van néhány dolog, amit figyelembe kell venni. A lovak száma nem lehet túl nagy, az egyes állatoknak különben nincs elég helyük, és gyakran összekapnak. Ha egy új ló kerül közéjük, lassan szoktassuk egymáshoz az állatokat.

A legtöbb ló ma még mindig "egyszemélyes" bokszban vagy állásokban kikötve áll az istállóban. Pedig ez a ló számára nem feltétlenül a legjobb elhelyezés.

A boksz mintegy 3 x 3 méter nagyságú, "egyszemélyes" zárt terület, ahol a ló szabadon mozoghat. Eközben a boksz felső részének rácsozatán keresztül figyelheti, mi történik körülötte. A bokszok többnyire az istálló közepén húzódó folyosó két oldalán helyezkednek el.
A lovat naponta megmozgató lovas számára a bokszban való tartás, csakúgy, mint pár évvel ezelőtt volt, ma is a legpraktikusabb megoldás. A lovat bármikor kihozhatja, ugyanakkor állandó felügyelet alatt áll, tiszta marad, és pontosan figyel lehet kísérni, mennyit és mit eszik. Az istállók ráadásul gyakran lovászokat is alkalmaznak, így az embernek nincs túl sok dolga a ló gondozásával, de még a boksz tisztán tartásával, kitrágyázásával sem.
A bokszban tartott lónak társaságra van szüksége, és látnia kell, mi történik az istállófolyosón, mozognia kell, és lehetővé kell tenni számára, hogy bármikor lefekhessen.

Bármilyen nagy is egy boksz, nem szabad elfelejtened, hogy lovadnak mozgástérre és más lovak társaságára is szüksége van. Ha bokszban áll a ló, gondoskodj róla, hogy rendszeresen kimehessen a szabadba, ahol találkozhat a társaival. Naponta mozognia is kell, és gondoskodj egy kis változatosságról is.

Az állások keskeny, sziontén "egyszemélyes", elhatárolt területek egy nagy istállóban, amelyeket szilárd vagy mozgatható rudakkal vagy deszkafallal választanak el egymástól. A ló fejjel a fal felé kikötve áll. Azelőtt rendkívül elterjedt volt a lótratásnak ez a formája, ma szerencsére csak ritkán alkalmaznak állásokat. Az állások nem felelnek meg a ló igényeinek!
Ha egyébként sok időt töltenek a lovak a legelőn, vagy sokat lovagolják, mozgatják őket, elképzelhető, hogy átmenetileg állásokban helyezzük el őket.