Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.

Származása

A fríz ló Hollandia legfontosabb tenyészvidékéről, Frízföldről származik. Nem is olyan régen még csak a szarvasmarhájáról volt híres ez a vidék, de az utóbbi években ez a csodálatos frízföldi fekete ló meghódította a világot.

A régi európiai erdei lótól származó fríz lovat már a rómaiak is ismerték. Abban az időben az Északi-tenger övezte vidékekről származó lovat csúnyának tartották. De mint sok más, akkoriban elterjedt fajta, igénytelenségével és munkabírásával a fríz ló is hamarosan híveket szerzett magának. Kitartás és erő-olyan tulajdonságok, amelyeket lovasai még ma is értékelnek.

A fríz lovat először a keleti, majd később, Hollandia spanyol megszállása után a 16. és 17. században, andalúziai és kasztíliai vérrel nemesítették. Tanulákonysága és jóindulatú, szeretetre méltó természete ma is változatlan, és hámosként, nyereg alatt és a szántóföldeken egyaránt kiválóan ellátja feladatát. Ez a különösen megbízható munkaló kevéssel is megelégszik, és mindig teljesítőképes. Frízföldön ma is lelkes tetszésnyilvánítás kíséri a fríz ló húzta hagyományos fríz kocsit.

A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dalesi és fell-pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol "nagy lóra" (great horse) és a mai shire-ra, de felhasználtál új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvágiában: az oldenburgi, a württembergi és a döle-lovaknál.

A fríz ló versenyfutása a 19. században kezdődött. Kiváló ügető lévén a tenyésztők megpróbálták könnyebb, gyorsabb fajtákkal keresztezni. Eközben egyre inkább eltértek az eredeti típustól. A 20. század kezdetén már csak egy maroknyi fríz tenyészcsődör létezett.

A fríz lovat paradox módon a háború mentette meg a kipusztulástól. A benzinnel való takarékoskodás és a járművek elkobzása miatt a fríz ló a haszonlovak között ismét az első helyre került. Elsősorban kocsihúzó és mezőgazdasági lóként szolgált. A háború után a Holland Királyi Tenyésztársaság biztosította a faj védelmét és a típus fennmaradását.
A fríz lovat ma dinamikus ügetésének köszönhetően elsősorban kocsihúzó lóként alkalmazzák, de díjlovagló lóként, bemutatók szereplőjeként és szabadidőlóként ugyanúgy közkedvelt.

Külleme

A kis termetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles melkkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a füles mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú bokaszőröket visel. A paták kemények és jól formáltak.

Marmagassága

Kb. 160 cm.

Színe

Jegy nélküli fekete, csupán a homlokon engedélyezett néhány fehér szőrszál.

Jelleme

Barátságos, derűs, kiegyensúlyozott, szolgálatkész, és rendkívül tanulékony ló.