A támaszkodás által finoman és könnyedén irányíthatjuk a lovat. A támaszkodást a ló keresi, a lovas pedig megengedi. Ló és lovas közti kommunikáció csak így működik fennakadás nélkül.

A támaszkodás a klasszikus lovaglásban előforduló fogalom, amely az átengedés eléréséhez állandó kapcsolatot igényel a lovas kezétől a kantárszárakon át a ló szájáig. A támaszkodás csak a pihenés alatt, a szünetekben szakad meg. A westernlovaglásban a kezek nem állnak állandó kapcsolatban a ló szájával. A kantárszárakat csak rövid időre veszik fel, és azonnal meg is engedik.

A lovas minden lovaglási nemben segítségekkel érteti meg magát a lovával. A segítségeket a súly, a láb és a kantárszárak, valamint a hangja felhasználásával adja. Ahhoz, hogy létrejöjjön a rugalmas kapcsolat a lovas keze és a ló szája között, a száraknak megfelelő hosszúságúaknak kell lenniük. A ló csakis így tudja helyesen fogadni a lovas jelzéseit. A lovas a kantárszárakkal hozza létre a kapcsolatot és továbbítja a híreket a lovas kezétől a ló szájáig.

Jó munkával a jó támaszkodásért

A munka minősége bizonyára függ a ló támaszkodásának minőségétől is. A jó kapcsolat a ló szájával puha és rugalmas. A lónak mindenkor bíznia kell lovasában, és magától szárhoz kell állnia. Ha meghúzod vagy feszesen tartod a szárakat, az még távolról sem jelenti azt, hogy a ló támaszkodva jár. Ha a ló már kényszer nélkül, önként keresi a támaszkodást, akkor már képes arra is, hogy a finom segítségadásokjra azonnal reagáljon. Hagyj neki elegendő időt, és egy kicsit engedj a szárakon! Az összeköttetés a ló szájával eközben továbbra is fenn marad. A szárakat mnindig csak rövid ideig szabad felvenni. Ahhoz, hogy visszavedd a tempót, zárd egy kicsit szorosabbra az öklödet, a csuklódat pedig fordítsd könnyedén befelé. Amint a ló reagál a segítségre, ismét engedj a szárakon.

Képzelj el egy olyan beszélgetőtársat, aki szüntelenül fecseg, anélkül, hogy választ várna tőled. Biztosan nem fgod sokáig figyelmesen hallgatni. A lónak is szüksége van néha legalább egy lélegzetvételnyi szünetre. Lovagolj ezért időről időre(vagy ha nincs rá alkalom, akkor a lovaglás befejeztével) néhány kényelmes kört hosszú száron.

A támaszkodás fontos cél a fiatal ló kiképzésében. Csak így tanul meg ütemesen és egyensúlyban előrehaladni, és lendületesen a lovas kezéhez állni. A lovasnak soha nem szabad kikényszerítenie a támaszkodást azzal, hogy meghúzza a kantárszárakat. A ló különben hozzászokik a "rossz bólintáshoz", azaz legmagasabb pontja nem a tarkó lesz, hanem annál valamivel hátrébb kerül. A lovat soha nem szabad túl korán szárhoz állítani, különben a hátsó rész aktív előrelépése akadályokba fog ütközni, és a hátával nem tudja továbbvinni a lendületet. A hát és a nyak izomzatának megnyúlása és ellazulása azonban a további munka szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bír.

A támaszkodás azt jelenti, hogy a lovas keze és a ló szája közt puha és rugalmas kapcsolat áll fenn. A száraknak nem szabad lelógniuk. A kemény kapcsolat, azaz ha a lovas meghúzza a kantárszárakat, lehetetlenné teszi a finom irányítást.