Függetlenül attól, hogy a vadászat hívei vagy ellenzői vagyunk-e, egyet meg kell adni: a hunter nagyon jó vadászló. Tulajdonképpen nem egy külön fajta, hanem egy bizonyos típus, amelyik a mindenkori tájegység jellegzetes kancáinak és telivér méneknek a keresztezéséből jött létre.

Származása

A huntert, amelynek a neve az angol "to hunt" (vadászni) szóból származik, eredetileg Írországban és Angliában tenyésztették.

A huntert kezdetben egyetlen céllal tenyésztették: a hajtóvadászaton árkon-bokron és minden akadályon ár kellett vinnie a vadászt a vadak nyomában. Ma erősen vitatják ennek a valaha közkedvelt "sportnak" a létjogosultságát. A vadászlónak hetente kétszer öt-hat órán át egyhuzamban kell a lovasát a többnyire mocsaras, süppedékeny terepen cipelnie. Az út legnagyobb részét vágtában teszi meg, és közben számtalan természetes akadályt kell legyőznie: sövényeket, kerítéseket, árkokat stb. Erre csak egy robusztus, erőteljes alkatú és gyors ló képes, amely kivételes ugráskészséggel rendelkezik.

Egy hunternek ugyan magán kell viselnie a fajtája tipikus jegyeit, de a régiótól és a helyi hagyományoktól függően más-más erényekre helyezik a hangsúlyt. A típus a táj adottságaitól függően változik: meredek és nedves terepre, ahol sok a természetes akadály, kizárólag robusztus lovak valók. A típust természetesen döntően befolyásolja a keresztezésnél alkalmazott fajta.

A hunterek félvér lovak, s tulajdonképp mindenféle keresztezés megengedett. A legjobb hunterekben azonban mindig nagy a telivér hányad. Rendszerint megfelelően gyorsak, temperamentumosak és bátrak. A túlnyomó részben sík vidékeken, mint a Shire-ban, Anglia egyik nagy vadászterületén, ahol a tágas legelőket és erdőket sövények választják el egymástól, előnyben részesítik a nagy termetű, jó vágta és ugráskészséggel rendelkező lovakat. Dombos terepen gyakran alkalmaznak kisebb termetű vadászlovakat.

A tősgyökeres és helyi fajtákat Angliában ás Írországban telivérekkel keresztezik, hogy robusztus, bátor és szorgalmas vadászlovakat tenyésszenek. Az irish draught (ír igásló), a clydesdale és a welsh cob nagyban hozzájárultak az első osztályú hunterek születéséhez. Angliában időnként alkalmaznak kevésbé nehéz fajtákat is, mint pl. a robusztus csontvázatú cleveland bayt és pónikat (connemara, new forest stb.). Ez utóbbiak sok hunternek adták tovább intelligenciájukat és élénkségüket.

Külleme

A tenyésztéshez a nagy választék ellenére olyan lovakat választanak, melyek nagy fehér jegyekkel, tejfölös foltokkal rendelkeznek. A fejnek elegánsnak kell lennie, a nyak legyen elég hosszú, hogy az akadály felett biztosítsa az egyensúlyt. A hunter mara markáns, vállai izmosak, ferdék, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy  ló könnyű vágtában közlekedjen nehéz terepen. Mellkasa legyen széles, a hevedermélység megfelelő, így elég hely van a szívnek és a tüdőnek. A test legyen kompakt, tömor, a hát kellőképpen hosszú. A ló hátsó fele jól izmolt, lábai erősek, inai markánsak. Kívánatosak az erős, robusztus ízületek is.

Marmagassága

A magasság különböző: körülbelül 150 cm-től 180 cm-ig.

Színe

Minden színben előfordul, a leggyakoribb a pej és a sárga.

Jelleme

A jó hunter intelligens és kiegyensúlyozott, erős jellemű, elegendő önbizalommal rendelkezik. Engedelmes és jól kezelhető, higgadt, ugyanakkor szükség esetén kezdeményező. A bátorság mellett megbízhatóságot és szorgalmat követelnek meg tőle. Sok lovas szereti ezt a kivételes lovat, még ha tulajdonképpen ellenzik is a hajtóvadászatot.