Az appaloosa eredetileg indián ló. Erős testalkata és biztos járása kiválóan alkalmassá teszi a tereplovaglásra.

Származása

Az appalossa, csakúgy, mint a quarter ló, westernlófajta. Eredetileg a spanyolok tenyésztették az Egyesült Államok délnyugati részén, valamint az indiánok északon, Waschington szövetségi államban.

Az appaloosa különös szőrmintázatát spanyol őseitől örökölte. A lovak mintegy nyolcezer éve eltűntek az amerikai kontinensről. Amikor a spnyaol hódítók Dél-Amerikában és Mexikóban lovaikkal parot értek, ott egyáltalán nem ismerték a lovakat. 1519-ben érkezett Mexikóba Cortez, tizenhat lóval. Az indiánok eleinte féltek, sőt rettegtek a lovaktól, hiszen a lovat akkor még nem ismerték. Cortez kis ménese öt kancából és tizenegy ménből állt, köztük két tarka és egy foltos mintázatú állattal. Tőlük ered az indián lovak jellegzetes színezete. Sok spanyol tenyséztett lovakat Amerika délnyugati részén. A lovak szaporodtak és elszéledtek, majd lassanként az egész kontinensen elterjedtek.

Az indiánok kezdetben féltek a lovaktól. Gyorsan megértették azonban, hogy ezek az állatok rendkívül hasznosak lehetnek a számukra, akár bölényvadászaton, akár hadiösvényen vagy hosszú vándorlásaik során. Egyszerűen befogták a vadlovakat, de a spanyolokkal folytatott cserekereskedelem révén is hozzájutottak néhány lóhoz, s nemritkán csentek is maguknak. A 18. század második felében az észak-amerikai indiánok birtokában már mintegy 160 ezer ló volt.

A nez percé indiánok, akik Oregon állam északkeleti részén éltek, különösen sikeres tenyésztők voltak. 1750-től foglalkoztak az appaloosák tenyésztésével. Azokat a méneket, amelyek elvárásaiknak nem megfelelő utódokat nemzettek, kiherélték, és azokat a kancákat, amelyek nem tűntek elég jónak, elcserélték. A küllem ugyan nagyon fontos volt, a nez percé indiánoknak azonban mindenekelőtt gyors és kitartó lovakra volt szükségük, amelyeket mind a háborúban, mind pedig a vadászatokon és a hétköznapi munkában is használni tudtak.

Amikor az amerikaiak elvették az indiánoktól a földjeiket, a fajta majdnem kipusztult. Hosszú ideig tartó ellenállás után a leigázott nez percéknek végig kellett nézniük, ahogy földjeiket elkobozzák és nagy gonddal kitenyésztett lovaikat lemészárolják.

A 20. század elején az indián lovak néhány utódjának segítségével ismét elkezdődött az appaloosák tenyésztése. Idahoban megalakult az Appaloosa Club. Ma ismét több, mint 400 ezer appaloosa él az Amerikai Egyesült Államokban.

Külleme

Az appaloosa arénylag vaskos ló, erős és jól formált lábakkal. Nyaka viszonylag hosszú, mellkasa széles, teste tömör, háta rövid, fara túlságosan is fejlett. Lapockája hosszú és ferde, marja messze benyúlik a hátba-ez a fürge mozgására utal. Hagyományosan rövid és ritka a sörénye és a farka. Az orr lejerekített, az orrhát egyenes, fülei hosszúkásak, széles homlokon ülnek.Az orrlyuk környéke márványos mintázatú, a zsemgolyó körül fehér ínhártya található.

Marmagassága

145-165 cm között.

Színe

A foltos lovak mintázatában négy fő szín keveredik. Mindegyikben fehér és sötét szín található(vöröstől a barnáig, illetve a rozsdabarnáig).

-Párductarka(leopard): ágyékon és csípőtájékon sötét, tojásdad foltok.

-Hópehelyfoltos(snowflake): narna vagy fekete szőrszín néhány fehér pettyel, főleg a csípőtájékon és a faron.

-Sabrak(blanket): az első rész alapszíne a rozsda- vagy sötétbarna, a hátsó rész és az ágyák környéke fehér, tojásdad vagy kerek sötét foltokkal megszórva.

-Márványozott(marble): barna vagy fekete alapszín fehér szőrszálakkal és elmosódott körvonalú kerek vagy tojásdad fehér foltokkal.

Jelleme

Az appaloosa nagyon érzékeny, engedelmes, mozgékony és szívós ló. Amerikában sík- és ugratóversenyeken, valamint díjlovaglásoknál használják. Rendkívüli munkabírású,de szabadidőlóként is jól használható.