A ló önfenntartó ösztönét korábban úgy tekintették, mint egyetlen hajtóerőt, amely segítségére van abban, hogy kielégítse a szükségleteit, és elmeneküljön a veszély elől. Ma mér tudjuk, hogy a ló túlélési képessége egy sor veleszületett és tanult viselkedési módtól függ.

Gyakran támasztották alá az "ösztön" fogalmával azt az állítást, hogy a lovaknak nincs intelligenciájuk. A ló tanulékonyságát azonban az ösztönei nem szorítják semmilyen korlátok közé.

A "túlélési ösztön" tulajdonképpen nem létezik, mivel a ló önfenntartó ösztöne különböző ösztönök kombinációja, amelyek együttesen befolyásolják a ló viselkedését, és lehetővé teszik a számára, hogy születésétől fogva boldoguljon az életben. A tudósok ma úgy gondolják, hogy az egyes elsődleges "nagy" ösztönökre való felosztás-mint pl. az önfenntartó- és fajfenntartó ösztön- nem egészen helyénvaló és korrekt. Az állatok viselkedését ugyanis számos kisebb ösztönszerű cselekvés jellemzi, és ezektől is függ, hogy végül milyen viselkedési formákat sajátítanak el, és mit tanulnak meg.

Mivel az "ösztön" megjelölést a tudósok túl pontatlannak találták, a "veleszületett viselkedés" és a "veleszületett kiváltómechanizmus" fogalmával helyettesítették. A veleszületett viselkedés lehetővé teszi azt, hogy a ló egy előre megadott "ösztönös" cselekvést hajtson végre, mégpdig anélkül, hogy azt előre megtanulta volna. A veleszületett kiváltómechanizmus ugyanakkor a megadott ingerre bizonyos reakciókat hoz működésbe. Ez a természetes kiváltómechanizmus veszi rá pl. az anyakancát arra, hogy közvetlenül ellés után lenyalogassa az újszülött csikót.

A ló ösztönösen menekül a kutya elől, ugyanis potenciális ellenségnek tekinti. Tanulási képességeinek köszönhetően viszont képes a menekülési ösztön elnyomására, sőt, meg is barátkozik a kutyákkal.

A ló sajnos nem rendelkezik olyan ösztönnel, amely megvédené a mérgező növények evésétől. Az anyjától kell megtanulnia, hogy melyek a mérgező és melyek az ártalmatlan növények. Ezt a megkülönböztetést természetesen csak azoknak a növényeknek az esetében tanulja meg, amelyek a saját legelőterületén előfurdulnak. Ha végül más vidékre kerül, ahol számára még ismeretlen mérgező növények nőnek, könnyen előfurdulhat, hogy megeszi őket. Így pusztul el évente számos ló, mert megkóstolta a veszélyes tiszafát. A mérgező növények fogyasztása szerencsére nem mindig vezet azonnal a ló pusztulásához, és ha az állat egyszer már a saját bőrén tapasztalta, milyen kellemetlenségeket okoznak, soha többé nem fogja lelegelni őket.

Egy olyan komplex viselkedést, mint a túlélésért folytatott harc, nem irányíthat egyetlen ösztön. A ló születésétől kezdve rendelkezik számos "kisebb ösztönnel", amelyek arra indítják, hogy minden körülmények között óvatos legyen, és ha szükséges, tovavágtasson, mint a villám. Ezeket a veleszületett viselkedésformákat a ló mindannyiszor annak megfelelően alkalmazza, amit már korábban megtanult és átélt. Például ha gyakran kerül össze kutyákkal, hamarosan már nem fog félni tőlük. A ló azt is megtanulja, hogy óvakodjon az olyan növénytől, amely a tüskéivel egyszer már megszúrta. Képes megjegyezni azt is, hogy mikor járnak vadászni a ragadozók, és hogy a déli pihenő alatt kisebb a támadókedvük. A született és a tanult ismeretek ésszerűen kiegészíthetik egymást. A ló arra használhatja intelligenciáját, hogy a fajtája sajátságos viselkedésformáit elfogadja vagy elutasítsa. Az adott helyzettől függően fogja eldönteni, hogy meneküljön vagy harcoljon-e éppen. Intelligenciája lehetővé teszi a számára, hogy módosítsa ösztönös viselkedését, és hogy szükség szerint válasszon a különböző ösztönei között. Ezáltal optimálisan képes alkalmazkodni a helyzethez.

A csikót veleszületett ösztön indítja arra, hogy a születése után azonnal lábra álljon, és megkeresse az anyakanca emlőit.

Tévedés azt hinni, hogy a lovat a veleszületett ösztönei minden helyzetben megvédik. Gyakran ugyanis éppen valamilyen tanult dolog az, ami a ló számára lehetővé teszi, hogy az életét sikeresen megóvja.

A lovak veleszületett ösztöneit ugyan nem lehet teljesen kikapcsolni, de a ló bizonyos módon ellenőrzése alatt tudja tartani őket. Például teljes mértékben elképzelhető, hogy egy lovat annyira érzéketlenné tegyünk, hogy már nem fog reagálni egy ingerre, még ha természeténél fogva arra is van programozva, hogy bizonyos módon viselkedjen. A lovak így pl. ösztönösen félnek a ragadozók erős szagától. A cirkuszban azonban közvetlenül a vadállatok ketrece előtt futnak el, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is visszahőkölnének vagy ellenállnának. Ugyanis megtanultál elnyomni a menekülésre indító ösztönt.

Ahhoz, hogy hozzászokjon a bokszbeli élethez, a lónak meg kell tanulnia elhallgattatni saját ösztöneit, főleg a menekülési reflexet.