A camargue-i büszke tartású, kis testű fehér ló, amely a Rhone folyó deltavidékén, a Földközi-tenger francia partján él. Hazájában még ma is vannak ennek a kedvelt lófajtának félvadon élő ménesei.

Származása

A camargue-i robusztus, keménykötésű és ügyes ló, amely az évezredek során alkalmazkodott a Rhone-delta megerőltető klímájához és rendkívül szerény vegetációjához, valamint a jellemzően szeles időjáráshoz.

A camargue-i eredete bizonytalan, azonban valószínűleg már sok ezer éve a Rhone deltájában él. Lascaux és Niaux barlangjaiban (15 000 évvel időszámításunk előtt) olyan sziklarajzok láthatók, amelyek a camargue-lóhoz nagyon hasonlító állatokat ábrázolnak. Ereiben valószínűleg ott csörgedez a keleti gótok ázsiai és mongol lovainak vére, akik több mint 2000 évvel ezelőtt törtek be Dél-Franciaországba. A 7. és a 8. században a kistermetű camargue-lovak a szaracénok erőteljes berber lovaival párosodtak, és ma is magukon viselik azok jegyeit.

A camargue-lovat, amelynek csapatait "manades"-nak nevezik, azóta nem érte semmilyen külső hatás. Ahhoz a kisszámú európai fajhoz tartozik, amelyek több mint ezer éve nem változtak.

A camargue-it hivatalosan csak 1968-ban ismerték el külön fajként. Létezik saját tenyésztőegyesületük, a tenyészcsődöröket az Uzés-ben székelő állami méntelep ellenőrzi. A "manades"-ban ugyan már nem élnek olyan szabadon, mint azelőtt, se a Camargue-ban élő félvad lovak száma az utóbbi időben jelentősen megnőtt. A tehénpásztorok általában camargue-lovakon közlekednek, amikor marhacsordáikkal átvonulnak ezen a vad vidéken.
A sós vízű Vaccarés-i tó melletti természetvédelmi területet megcélzó turizmus erőteljes fejlődésével a camargue-ló manapság szabadidőlóként is egyre közkedveltebbé válik.

Feje háromszögletű, erős, rövid nyaka szögletes vállakon ül. A hát aránylag rövid, a far csapott. Mély, széles mellkasa van, erős lábai és kifejező csánkjai. Patái olyan kemények, hogy szinte soha nem kell őket megpatkolni. Szapora lépéseit viszonylag magas és tágas mozdulatok jellemzik. Ügetésben alig lovagolják, mivel ügetőlépései meglehetősen rövidek, ezért kényelmetlenek. A camargue-i lovat azonban hosszú távokon canterben, egyenletes és nyugodt vágtában gond nélkül meg lehet lovagolni.

Marmagassága

Mintegy 140 centiméter, néha kevesebb (ebben az esetben camargue-i póniról beszélünk).

Színe

Szürke. Születésükkor a csikók feketék, barnák vagy sötétszürkék.

Jelleme

A camargue-ló különösen ellenálló fajta, amely hozzászokott a mocsaras és sós vidékeken való nem könnyű élethez. Nagyon igénytelen, tereplónak rendkívül alkalmas, mivel lépései abszolút biztosak. Barátságos természete és bátorsága megbízható társsá teszik.
Ennek ellenére a camargue-lovat nem szabad kiszakítani származási helyéről, mivel csak ott érzi magát igazán jól. Hozzászokott a bikákkal való békés együttéléshez, és ugyanolyan természetességgel köröz körülöttük, mint ahogy egy juhászkutya a nyáj körül.