Ha a rendezők egy kicsit közelebbről ismernék a lovak viselkedését, szegény hátasok nem nyerítenének állandóan a filmekben. A valóságban ugyanis a lovak nem túl beszédesek, és csak bizonyos helyzetekben, elvétve adnak ki hangjeleket.

Aki kiismeri magát a lovak világában, pontosan tudja, milyen "szófukarok" ezek az állatok. Egy 25-30 lóból álló ménesben például az egész nap folyamán kevesebb nerítést hallani, mint egy western első tíz percében!

A lovak hallgatag teremtések. Egy zsákmányállatnak számító emlős számára ugyanis rendkívül fontos, hogy olyan kevés zajt csapjon, amennyit csak lehet, ellenkező esetben a ragadozók már messziről meghallhatnák.
A ménesen belüli kommunikáció az állatok fej- és testttartása, a tekintet iránynának, a fülek állásának és a farok tartásának minimális változásai révén valósul meg.

A ménesen belüli rangsor összetett nyelvben tükröződik visza. Különösen kifejező a ló tekintete-hiszen a ló szeme csaknem 360 fokos látómezővel bír-, sok mindent elárul a ló jelleméről: barátságos, nyugodt, alattomos, ellenséges stb. A ménesen belüli kommunikáció határozottan egyértelmű.

A lovak közötti testbeszéd sokoldalúsága messzemenően feleslegessé teszi a hangok útján történő kommunikációt. Mégis létezik: a legkülönbözőbb apró eltérésekben, a csendes szimatolástól kezdve a prüszkölések és a nyihogások változatos skáláján át a hangos nyerítésig. Ez lehetővé teszi, hogy a lovak aránylag nagy távolságból is kapcsolatot tartsanak egymással. A nyerítés fenyegetésként, egyszersmind figyelmeztetésként is szolgál.

Kanca és csikó különösen sokat kommunikál egymással. A kanca hívja a csikóját, ha az eltávolodik tőle:"Hol vagy?". Ez a rövid nyerítés árnyalatnyi különbséggel fenyegetésként vagy figyelmeztetésként értelmezhető: "Vigyázat!", "Gyere vissza!", vagy "Azonnal gyere vissza!". Ha egy csikó eltávolodott az anyjától, hangos kiáltással keresi. Anya és csikó a ménesen belül is azonnal megismerik egymás hangját.

A rövid, üdvözlő vagy kérdő jellegű nyihogás esetében a ló általában nem nyitja ki a száját, csak kissé megemeli a fejét.

A ló a tüdejéből hirtelen kilökött levegő segítségével megrezegteti a hangszalagokat a gégéből való kiáramlás során. A gége különböző tágulása, a száj más-más állása és különböző résnyire nyitása, az ajkak tartása lehetővé teszik, hogy a ló szabályozni tudja a hangszalagok feszességét és a kiadott hang minőségét. Az az erő viszont, amellyel a levegőt kilöki magából, a nyerítés erejét és a hangfekvést határozza meg.

A ló által kiadott hangjelek rendkívül változatosak, s végtelenül sok árnyalatnyi eltérésű hangot tartalmaznak, de lassacskán megtanulod a legfontosabb jelentéseket.

A leggyakoribb hangjel kiáltásként hat: egy hangos és hosszú nyerítés. Ha egy magányos ló azt látja, hogy a többiek eltávolodnak, vagy a távolban meghallja a társait, hangosan nyerít. Így kiált a ló, ha elvesztette a ménesét, és a többi állat válaszára vár.
Hangos nyerítéskor a ló felemeli a fejét, kinyitja a száját, és az orrlyukai kitágulnak. A gége ebben a pozícióban képezi a legmesszebb hangzó, legerőteljesebb hangot.

Hogy meghallják a szabad terepen, a figyelmeztető nyerítésnek hangosnak kell lennie. A ló soha nem nyerít hosszan, elnyújtva, hogy a hang nyomán a vadállatok ne tudják megállapítani, hol tartózkodik a ménes. A figyelmeztető nyerítés többnyire rövid nyihogások sorozatából áll, amelyek magas hangfekvésben kezdődnek és egyre mélyülnek. A ló ezzel a hangjellel gyülekezésre szólítja fel a ménest: vészhelyzetben az egység, az összetartás a legfontosabb.

Ha a lovak el akarják űzni egy társukat-vagy egy másik állatot-, prüszkölnek , csikorgó-nyihogó hangot hallatnak. Talán már hallottad, ahogy egy kanca ily módon utasított rendre egy tolakodó mént. Fenyegető, fújtató hangokat az etetés alatt is hallhatunk: boxszomszédok a falat rugdosva, agresszív nyihogással, többnyire hátracsapott füllel fenyegetik egymást.
Rendkívül drámai körülmények között-mint amilyen például két csődör közötti harc- az ellenfelek hangos, fenyegető nyerítési valóban ijesztően hatnak.

Ha egy ló örül, rövideket és mélyeket nyerít, mondhatni: örömteli nyihogásra ragadtatja magát. Ezt hallod etetéskor, olyankor, ha egy pajtás tér vissza az istállóba, vagy ha a lovad köszönt téged.