A játék az életöröm megnyilvánulása. Az egészséges, elégedett ló idős korában is játszik. Ez a játékra való hajlam hazsnodra is lehet négylábú barátod betanítása során is.

A kutya- és macskatulajdonosok gykran és szívesen játszanak állataikkal. Ezzel szemben sok lovas furcsak módo el sem tudja képzelni, hogy a játék a lovaknak is örömet szerez. Emellett a játék segítségével meg is tanulhatnak néhány dolgot!

A fiatal állatok játékos módon tanulnak meg sok mindent. Miközben utánozzák a nagyok viselkedését, szinte észrevétlenül létfontosságú alapelveket sajátítanak el: megtanulják felismerni a veszélyt, hogyan és hol kell eleséget keresni, hogyan viselkedjenek az ellenséggel szemben, és még sok mást is. A játék az igazi életre való felkészülést szolgálja. A csikó csak megjátssza, mintha harcolnia kellene, vagy meg kellene védenie a helyét a mánesben, vagy mintha nagy veszély fenyegetné. Utánozza a nagyok mozdulatait, szokásait anélkül, hogy felelnie kellene viselkedéséért.

A játék ugyan később elveszíti nevelő funkcióját, azonban szinte minden élőlény számára nagy jelentőséggel bír még felnőtt korban is. A játék szelep, menekülés a valóság elől: a mindennapi stressz játék közben háttérbe szorul, ember és ló kikapcsolódik és megnyugszik.

Ha a csikó a legelőn nő fel, naponta több órát tölt játékkal. A csikó nemcsak a kortársaival, hanem az anyjával is sokat játszik. Az anya szívesen belemegy a játékba, mivel ily módon megtaníthat utódjával néhány viselkedési szabályt: nem szabad kitáncolnia a sorból, nem szabad magát veszélybe sodornia, és ismernie kell a saját korlátait. Amennyiben csak lehet, utánozza az anyját és a többieket, vad üldözésbe kezd, és vidáman harcol a többi csikóval. Gyakorolja a védekezést, a menekülést, és a megfélemlítést. Fújtatva szökkel fel egy vödör előtt vagy hirtelen menekülni kezd egy szélben ide-oda lebegő papírdarab elől. A csikó lassacskán felfedezi a környezetét. Mindent megvizsgál, amit talál, megszagolgatja, irrával megbökdösi, belerúg és megharapdálja. Ezek a játétkok fejlődése szempontjából rendkívül fontosak.

A többedmagukkal a legelőn álló lovak idősebb korukban is játszanak. A csoport belső hierarchiája eközben rövid időre felbomlik. Az állatok kavargó üldözéses vadászatokba kezdenek, és képzelt veszélyek elől menekülnek. Játétkuk azonban néha összetettebb formát ölt: megpróbálnak olyan helyet elfoglalni a ménesben, amely rendes körülmények között nem illleti meg őket, pl. a legjobb legelőhelyre állnak, és csak nagy nehezen engedik magukat onnan elkergetni.

A közös játék néha kicsit eldurvulhat- pedig szó sincs semmiféle haragról! A legelőn csapatosan tartott lovaknak ennek ellenére sem szabad patkót viselniük.

Játszani a lovaddal soha nem felesleges időpocsékolás- ellenkezőleg, minden játék bizonyos fokú intelligenciát és ügyességet igényel, mélyíti a ló és lovas közti kapcsolatot, szorosabbra fonja barátságukat. Négylábú barátunk ezenkívül a játék során levezeti a benne felgyülemlett stresszt, és visszanyeri belső egyensúlyát.