A ló természetesen nem az embertől tanulta meg azt, hogy hogyan kell gondoznia a bőrét és a szőrzetét. A vadlovak különböző ápolási technikákat alkalmaznak, hogy szőrzetüket megszabadítsák a piszoktól és a parazitáktól, csillapítsák a viszketést, és rendben tartsák a sörényüket.

A bőr számtalan ideggel átszőtt érzékszerv. Információkat szolgáltat a lónak környezetéről, és megvédi őt mind az erős naptól, mind pedig az esőtől és a hidegtől. A szőrzet és a bőr ápolása ezért különösen fontos.

Egy ló a mi szemünkben akkor jól ápolt, ha bundáját naponta mergszabadítjuk minden piszoktól és portól. A ló ezt másképp látja: nincs annál szebb, mint jó alaposan meghemperegni a homokban vagy a földön, hogy ezzel megvakarja a hátát, és megszabaduljon a kihullott szőrszálaktól, a parazitáktól és a bunda más, terhes lakóitól. A gyapjúzsír jobb, ha ott marad, ahol van: kitűnő védőréteg, amely megvédi a lovat a hidegtől és a nedvességtől. A vastag sárréteg pedig csillapítja a viszketést, és bőrirritáció esetén is jótékony hatása van.

Egy ló dörzsölni, vagy harapdálni akarja magát, hogy a bundájából eltávolítsa az idegen testeket, vagy megszabaduljon a parazitáktól. Ajkaival meg tudja ragadni, meg tudja csipkedni és masszírozni magát, érdes nyelvével ki tudja tiszztítani a szőrzetét, metszőfogaival meg tudja kapargatni és dörzsölni a bőrét. Mivel a nyakát kitűnően tudja forgatni és hajlítani, szájával gond nélkül eléri teste sok helyét.

Ennek ellenére még sok olyan testrésze marad, amit nem tud elérni a szájával: a farok töve, a hát, a mar, a nyak és a fej. Hogy ezeken a helyeken is megvakarhassák magukat, a lovak nagy, kemény tárgyakhoz dörgölőznek: fatörzsekhez, sziklákhoz, bokrokhoz stb. A lovak a legelőn gyakran kerítéskarót használnak vakarózásra, a bokszban pedig a falakhoz dörgölőznek.

Hogy alaposan megvakarhassák a hátukat és a nyakukat, és egy csodálatos, egész testre kiterjedő masszázst biztosítsanak maguknak, a lovak élvezettel hemperegnek, mivel módfelett kedvelik a szőrzet ápolásának ezt a formáját. A legszívesebben homokos vagy poros talajon hemperegnek. A sárfürdőket is kedvelik. A lovak ösztönösen tudják, hogy az iszapfürdő jót tesz a bőrnek. Ha erre alkalom kínálkozik, és kint nincs túlságosan hideg, sok ló szívesen pancsol a vázben is. Belemerítik az orrukat, fejükkel vagy a patáikkal lelocsolják egymást, vagy meghemperegnek benne.

Mivel a szőrzet ápolása rendkívül kellemes, a lovak gyakran vakargatják egymás "bundáját".

A ló odamegy egy fajtársához, akivel barátságban áll, és elkezdi őt a szájával bökdösni, vagy a fogaival harapdálni, kapargatni. Ha a másik lónak is éppen akkor támad kedve a szőrzet ápolásához, kölcsönösen dörzsölgetik, harapdálják egymást. Általában minden lónak van legalább egy-két olyan jó barátja, amelyekkel kölcsönösen elvégezhetik a szőrzet tisztítását. A bunda harapdálása ugyanakkor nem egyszerűen kellemes tevékenység mindkét állat számára, hanem a barátságukat is erősíti.

Az anya első dolga a csikó megszületése után, hogy az újszülöttet megtisztítsa. Így megjegyzi a csikó testének szagát, és meg is ismerkedik gyermekével. Megszárítja és megtisztítja a szőrét, felélénkíti a vérkeringését, ugyanakkor ezzel a masszírozással stimulálja az izmait is. Ha a csikó nagyobb lesz, az anyja akkor is ápolja a szőrét, és persze megtanítja a csikóját a szőrzet tisztogatására is. A csikó érzékei ezáltal felélénkülnek, és a masszírozás és dörzsölgetés révén kiváltott jó közérzet hozzájárul egészséges fejlődéséhez. Hamarosan már a csikó is dörzsölgeti az anyját. A kanca reakcióiból pedig egyértelműen megtanulja, hogyan és mikor ápolja helyesen a szőrzetét. Ha ugyanis csiklandozza, megcsípi, vagy erősebben megharapja az anyját, az azonnal rendre utasítja.