A ló szája rendkívül érzékeny, ezért reagál a ló a segítségekre, amelyet a lovas a szárak felvételével vagy megengedésével hoz létre. A szársegítségekkel együtt adjuk a különböző láb- és súlysegítségeket is.

A lónak adott segítségeknek kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást. Ez fontos, mivel a szársegítségek korlátozó hatásúak, a súly- és a lábsegítségek pedig inkább ösztönzik a lovat.

A segítségek korrekt kivitelezésének alapvető feltétele a helyes szártartás. A kezeknek zártaknak kell lenniük, és mintegy tenyérszélességgel a sörényél felett kell tartani őket, hogy az alkar és a szárak egyenes vonalat alkossanak. Az öklök egyenesen állnak, befelé mutatnak, a hüvelykujjak kis tetőt alkotnak, hogy megakadályozzák a szárak átcsúszását. Az összeköttetésnek a ló szájával állandónak és puhának kell lennie. A kezdőknek könnyen megcsúszik a kezükben a szár, és a kelleténél gyakran hossszabbra engedik. Ügyeélj rá, hogy mindig vedd vissza a kantárszárakat. Főleg a belső szárat kell a lovasnak a fordulatok vagy a kígyóvonalak előtt felvennie.

Öt különböző szársegítséget különböztetünk meg: felvevő, engedő, kitartó, visszatartó és oldalra irányító segítségeket. A legfontosabb mindig az engedés. Ennek a száral felvétele után azonnal be kell következnie. A szárakat úgy vesszül fel, hogy az öklöt összezárjuk-mintha egy szivacsot szeretnénk kicsavarni- vagy a csuklót egy picit befelé fordítjuk. A szárakat mindig csak rövid időre szabad felvenni, aztán mindjárt engedni kell. Soha ne húzd meg, és ne tartsd folyamatosan feszesen a szárakat! Engedéskor a kezet lazán visszahúzzuk vagy leengedjük az eredeti pozícióba, illetve egy kicsit előrenyújtjuk, a ló szája felé. A kitartó szársegítségnél szorosra zárjuk a kezünket, amikor a ló a zablára fekszik, és ellentartunk, míg csak tarkóban nem enged. Közben természetesen energikusan ösztökélni is kell a lovat előre. A visszatartó szársegítségekre elsősorban akkor van szükség, ha a lovat kívülre be akarjuk határolni, például amikor állítjuk vagy hajlítjuk. Az oldaljárás lovaglásához oldalra irányító szársegítségeket adunk: a belső kezet ilyenkor egy kissé eltávolítjuk a ló nyakától, és így az állat első felét finoman abba az irányba vezetjük, amerre lovagolni szeretnénk.

A lónak mindig világos, félreérthetetlen utaístásokat kell adni. ha a súlyunkkal és a lábunkkal arra szólítjuk fel, hogy előrehaladjon, ugyanakkor azonban meghúzzuk a szárakat, vagyis "fékezünk", a ló nem tudja, mit tegyen- és valószínűleg azt fogka tenni, amihez neki magának kedve van. Nem szabad, hogy durva segítségeket adjunk, különben elrontjuk a ló száját, és megfosztjuk a munka örömétől is. Igyekezz mindig észrevétlenül és puhán dolgozni a kezeddel. A ló meghálálja a tapintatos bánásmódot.

A vállat be gyakorlat kitűnő alkalom a ló és a lovas képzettségi fokának megállapítására.

1. Rövidebbre húzni a belső szárat

A vállat be gyakorlat bevezetéseként előbb a külső száron néhány félparádot adunk. Lovagolj be mélyen a hosszú oldal első sarkába, és némileg fogd vissza a belső szárat. Soha ne úgy rövidítsd meg a szárat, hogy az öklödet lefelé fordítod, mindig a hüvelykujjnak kell a legfelső ponton maradnia. Ezután irányítsd a lő első felét a rövidebbre húzott belső szárral a pálya belseje felé. Ugyanakkor a belső lábszár egyidejű nyomásával gondoskodsz arról, hogy a ló szükséges mértékben hosszanti irányban is meghajoljon.

2. Az állás behatárolása a külső szárral

A külső szár korlátozó hazást gyakorol a ló testtartására. Kissé ugyan engedned kell, hogy a ló a külső vállával előreléphessen, állását azonban mégis behatárolod. A külső lábszár ugyanakkor szintén behatároló hatást gyakorol, miközben egy tenyérszélességgel a heveder mögött fekszik, és helyes irányú mozgásra ösztönöz. A belső ülőcsontot eközben erősebben terheljük meg.