A lovak csapatban, ménesben élő állatok. Mint minden közösség, a ménes is a faj fennmaradását, a csapat és az egyes állatok védelmét szolgálja. A ménesen belül azonban meghatározott rangsor van érvényben. És az is biztos, hogy nem mindig a legerősebb ló tölti be a vezérállat szerepét.

A lovak tiszteletben tartják a rangban felettük álló ló jogait. De a domináns állatnak újra és újra meg kell küzdenie a ménesben betöltött pozíciójáért. És emellett bizonyos kötelességeket is fel kell vállalnia. Ő viseli a felelősséget a ménes többi tagjáért.

A szabadon élő méneshez egy csődör, több kanca és azok csikói, valamint egyéves lovak tartoznak. Amint betöltik a második életévüket, a domináns csődör kitaszítja a ménesből a fiatal csődöröket. Az is előfordul, hogy egyik-másik kancát is kizárják. Ennek okait nem ismerjük pontosan. A kiközösített kancák gyakran csatlakoznak olyan fiatal ménekhez, amelyek ily módon próbálkoznak saját ménesük megalapításával.

A mén nem vesz részt a csikók nevelésében. Ez a kancák dolga. A vezérkancának ezenkívül különleges feladatai vannak: ő gondoskodik róla, hogy a többiek batartsák az élethez és a túléléshez szükséges szabályokat, és megbünteti az engedetleneket. Ő keresi meg és választja ki a legelésre vagy ivásra alkalmas helyeket is. Többnyire idősebb és nagyon tapasztalt ló tölti be ezt a szerepet, ő a ménes "bölcs anyja". Habár rendkívül nagy a tekintélye, a felelősség egy részét átengedi másoknak. A csikók gondozásáért például minden kanca egyformán felelős.

A vezérkancának nincs rá szüksége, hogy harcoljon a helyéért. Néhány világos, fenyegető mozdulat legtöbbször tökéletesen elegendő a pozíció megőrzésére. Tiszteletben tartják, mivel ő gondoskodik a ménes biztonságáról és jólétéről: ismeri a legjobb legelőket és az ivásra alkalmas helyeket, a legnyugalmasabb alvóhelyeket. Jelenlétében a többi ló nyugodtan, biztonságban érezheti magát. Mindazonáltal megköveteli a feltétlen engedelmességet. A ménesnek az a tagja, amelyik mégis megpróbál fellázadni ellene, tudja, hogy veszélybe sodorja magát.
A kanca csupán a testbeszéd révén elegendő természetes tekintélyt sugároz. Ha meredeken felálló fülekkel és fújtató orrlyukakkal odaáll egy engedetlen ló elé, annak sürgősen vissza kell vonulnia. Ha azonban lógó fejjel a véknyát mutatja, mintha legelne, akkor minden rendben van, és eltűr minden közeledést.

A háziállatként tartott ló nem pontos, hű mása vadon élt elődeinek. Viselkedése számunkra nem mindig érthető, egyes reakciói pedig néha kifejezetten logikátlannak tűnnek.

A legelőn álló ló nem mindig rendelkezik ugyanazzal a szabadsággal, amivel a szabadon élő lovak. Meg kell elégednie egy jóval kisebb, bekerített területtel, és nem választhatja meg a társait sem. A "ménesben" ezenkívül általában nincsenek csődörök, viszont vannak herélt lovak. A legelőn is érvényesül egyfajta rangsor, amely azonban nem felel meg a szabad természetben uralkodó rend szabályainak. Ez a rangsor ráadásul mindannyiszor változhat, ha új ló érkezik a ménesbe. És nem mindig egy kancáé a vezető szerep.

A domináns kancát fel lehet ismerni a tartásáról. Kezdetben talán nehézségek lehetnek vele munka közben, mivel sok mindenről ő maga szeretne dönteni. Az a lovas, aki megfelelő érzékenységgel, tapintattal és megértéssel tud vele bánni, kitűnő eredményeket érhet el. Az a lovas viszont, aki kemény szigorral bünteti, csak boldogtalanná, sőt akár veszélyessé is teheti. A kanca a legelőn a vele együtt álló lovak felett fennhéjázás nélkül, de kellő szigorral uralkodik. Nem agresszív, mégis mindig tudja, hogyan érvényesítse fölényét. Rajta kívül egy ló sem tud úgy kordába szorítani egy magáról megfeledkezett másik állatot.