A "meleg vérű" és a "hideg vérű" elnevezéseknek semmi közük sincs a ló ereiben csürgedező vér hőmérsékletéhez. Sokkal inkább az adott fajta temperamentumának kifejezésére szolgálnak, és hagyományos elnevezésről van szó.

A meleg vérű lovak többnyire sikeres sportlovak. A nehéz munkalovakat hideg vérűeknek nevezik. A két lótípus közti határ olyakor azonban elmosódhat.

Szinte minden országban tenyésztettek sportlovakat hazai, gyakran egy kicsit nehézkes kancák és telivér mének, pl. arab lovak vagy angol telivérek keresztezésével. Ezzel a fajta javulását akarták elérni. Az ilyen keresztezésből létrejött lovakat egyes országokban, pl. Magyarországon is, meleg vérű lovaknak nevezik. Nemzetközi tekintetben jobbára a félvér kifejezés a használatos. Sokoldalúan alkalmazhatók, és verseny-, valamint a szabadidő eltöltésére alkalmas hobbilónak is beváltak. A meleg vérűekhez tartoznak pl. a szelektálással kitenyésztett hannoveri, a trakénemi és holsteini fajták.

A fogat- vagy kocsihúzó lovak jellegzetesen hideg vérű lovak. Sokkal nehezebbek, vaskosabbak, mint a meleg vérűek, és kocsik előtt, valamint a mezei munkákban hasznosíthatók. Főleg nyugodt és kiegyensúlyozott természetük miatt közkedveltek. Az utcai forgalomban nem esnek pánikba, ha egy autó dudál, vagy nagy embertömeg veszi körül őket. Ezek a tulajdonságok természetesen különösen fontosak a városi kocsihúzó lovak számára. A tenyésztők ezért ugyanolyan figyelmet szentelnek lovuk vérmérsékletének, mint külső tulajdonságainak.

A nívósabb versenyeken résztvevő lovasok többnyire eléggé tapasztaltak, és szilárdan ülnek a nyeregben. Nehéz természetű, változékony hangulatú, impulzív lovakkal is elbírnak. A tenyésztők emiatt főleg a lovak ugrótudományára összpontosítanak, a mozgás térölelésére, valamint a küllemre, és közben elhanyagolják a jellemet. A versenylovak ezért temparamentumosabbak, érzékenyebbek, sőt akaratosabbak, mint más lovak.

A telivérek sincsenek semmivel jobban ellátva vérrel, mint bármely más típusú ló. Az elnevezés jobbára inkább a különlegesen nemes tartású, kecses és érzékeny lovakra vonatkozik.

A "telivér" kifejezés az angol nyelvből származik. A 20. század kezdetén a sportlovakat és a nemes "kék vérű" lovakat nevezték így. A telivérek a meleg vérű lovak tisztán, külső hatásokat mellőzve tenyésztett különleges fajtái. Korábban "vérlovaknak" is nevezték őket. A telivérek közé tartozik az érzékeny természetű és rendkívül kívül bátor angol telivér, az arab és az angloarab ló. A ló neve utáni xx jelzés valaha angol telivért, az ox arab telivért és az x jel angloarab telivért jelentett.

Ma sok versenynemben könnyű és gyors lovakra, azaz telivérekre van szükség. Egy hajtóversenyen nem foghatunk a kocsi elé olyan jellgzetes kocsihúzó lovakat, mint a percheron vagy a boulonnais. És ha az ember csak egy parányi esélyt is szeretne arra, hogy az összetett verseny élmezőnyében végezzen, testben és lélekben egyaránt kitartó, bátor sportlóra van szüksége - azaz nagy mértékű telivér jelleget átöröklött meleg vérű lóra. A legtöbb versenyló ereiben telivérek vére folyik. A telivéreket ugyanis napjainkban, csakúgy, mint a régmúlt időkben, az egyes fajták nemesítéséhez használják fel.