Közismert, hogy a Kínaiak találták fel a selymet, a puskaport és a tűzijátékot. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy messzemenően nagy hatással voltak a ló hasznosítására is.

Habár a kínaiak az első lószelidítő népek közé tartoztak, a lovaglás csak nagyon későn hódított teret Kínában.

A kínaiak már kr.e. 1300 körül rendelkeztek olyan kerekes járművekkel, amelyek sokkal fejlettebbek voltak, mint más népek aránylag kezdetleges kocsijai. Habár a lovakat már nagyon korán befogták a kocsijaik elé, úgy tűnt, előnyeiket és képességeiket nem ismerték fel és nem is használták ki különösebben. Amikor a keleti sztyeppéken élő népek rablójáratai egyre nagyobb méreteket öltöttek, a kínaiak belátták, hogy nekik is szükségük van ütőképes lovas csapatokra, ha hatékonyan szeretnének védekezni. Mivel még a 6000 kilométer hosszú, monumentális kínai fal sem tudta feltartani a behatolókat, a hadsereg a kr.e. 3. században azon fáradozott, hogy minél erősebb és minél hatékonyabb lovasságot hozzon létre.

Wu-ti(kr.e.140-87) uralma alatt a kínaiaktovább folytatták a lótenyésztést, és a lovasságból rettegett alakulatot fejlesztettek ki, amely képes volt legyőzni és üldözni a lovas nomádokat. A császár követeket küldött az értékes lovairól híres Baktriába(a mai Üzbegisztán). Néhány küldött útnak eredt további két nagy lótenyésztő vidék felé, Turkesztánba és a ferganai hegyekbe is, hogy beszerezzék a szükséges tenyészállatokat. Így nyílt meg a "lovak útja", amely az európaiak számára később "selyemúttá" alakult. A kínaiak selyemtekercsekért, jade- és korallékszerért értékes kancákat és méneket vásároltak a perzsáktól, amelyeket aztán saját kis mongol lovaikkal pároztattak.

Az ütőképes és rettegett lovasság később már nemcsak az ellenség távoltartására szolgált, hanem sikeresen alkalmazták a kínai falon túlra vezető megtorló, illetve hódító hadjáratokban is. Kína a lovai segítségével kiterjesztette a befolyását Ázsia nagy részére. A következő évszádokban állandóan nőtt és fejlődött Kína lóállománya. A 7. században csak az óriási birodalom északi részében található méntelepek 750 ezer lovat számláltak!

A kínai turizmus jelképe- egy ló - bizonyítja, még ma is milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a csodálatos állatnak.

A legtöbb ló a világon még ma is Kínában van. A délkeleti vidék kivételével az egész országban előfordulnak lovak. Mivel Kína óriási területen fekszik, határain belül több rendkívül különböző jellegű tájegység található. A különböző tájjeleghez és környezethez természetesen a lovak is alkalmazkodtak. Öt fajtát különböztetünk meg, összesen 14 alfajjal. A hazai fajtákat külföldi lovakkal keresztezve azonban még további hat fajta jött létre.

A 20. század közepén a mezőgazdaságban még mindig több lovat alkalmaztak, mint traktort. És tették mindezt egy olyan országban, ahol az emberek 80 százaléka mezőgazdaságból él! A lovas fogatok a nagyvárosokban csak éjszaka közlekedhettek. Patkócsattogásuk visszhangzott a sötét utcákban. Vidéken apró, szívós és engedelmes lovak húzták az óriási kocsikat, amelyek színültig voltak rakva terményekkel, élelmiszerekkel és más áruféleségekkel. A haladás azonban lassan, de biztosan a hatalmas Kínában is kiszorította a képből a négylábúakat. Vannak azért még ma is olyan távoli és aránylag elszigetelt területek, ahol a parasztoknak nincsenek gépeik, és életük ritmusát még mindig a lovak szabályozzák.